Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.09

Az én férjem elmesélte, amit jobb lett volna, ha örök homály fed!

vasarlas.jpgAz alábbi írás három nyarat ölel át. Mert a kezdő esemény  2015 július 18-án történt velem, de utalok 2014 nyarára, és frissítem most 2016 augusztusában. Ha a történelmi pontosság elhanyagolható is, azt a tényt mégis figyelembe kell venni hogy 2014-ben még nem rendelkeztem unokával, idén viszont ugyanez időben ugyanő már 22 hónapos. Ez talán válasz viselkedésemre, ha felmentés nem is.

Tudom én, hogy jók az emberek! Eddig is tudtam, de most kaptam egy megerősítést, illetve kettőt.

2015 július:
"Az úgy volt, hogy későn, 9 óra körül indultam vásárolni. Ebben a hőségben esélytelen piacolni, illetve felér egy napszúrás, hőguta, agylágyulás kombinációval. Ezért marad a légkondicionált, parkolós Lidl, vagy Penny. Utóbbi mellett szól, bár kisebb a parkolója, hogy matrica gyűjtés van a plüss zöldségekért.

Két kanyar megtétele után találtam helyet a zsúfolt parkolóban, majd gyorsan beálltam egy felszabaduló helyre, bementem és bevásároltam. Sajnos csak egy matricányi mennyiséget vettem. (Egyébként disznóság, hogy idén dupla mennyiségű forint költéshez kötik 1 matrica adását! Majd írok is valami feljebbviteli szervnek!) 

De a lényeg most jön.

Odabent, fizetés után amit tudtam bepakoltam a "ridikülömbe", hogy azt se a kinti melegben kelljen eltennem. Az akciós 48 darabos klotyópapirt, ami a hülyének is megéri kategória, de akkora csomag, majdnem mint a felem, a hónom alá csapva, (persze nincs ráragasztva fogó ), távoztam a boltból. Kijőve megcsapott megint a meleg. A sós izzadság patakban folyt a fejem tetejéről bele a szemembe. Így homályos látással, imbolygó léptekkel botorkáltam a kocsi felé, amikor közvetlenül mögöttem egy fogalmam sincs milyen márkájú, de nagy fekete kocsiból rám dudált valaki. Úgy megijedtem, hogy ugrottam helyből fél métert, majd hátrafordulva, elrikkantottam magam.

- Mit dudálsz b@zd meg? Örülnél hülye gyerek, hogy átadom a parkolót!

Jajjjj! 

Akkor jöttem rá, hogy a szeretet, a béke, a jóság, és empátia meg minden egyéb női érték képviseletének jegyében, mint az első nőpárt megalakítója, viselem magamon a fehér kokárdát.

Nem maradt más választásom WC papírostul begyömöszöltem magam a kocsiba, elhúztam ezerrel, és reménykedtem, hogy a fültanúi az esetnek nem tudják ki vagyok, és mit is akarok átadni a nőtársaimnak.

- Te meg köcsög ne dudálj még parkolóban sem védtelen öregasszonyokra, mert megkapod a magadét!"

Na, jó ez az eset pont nem az emberi jóságot szimbolizálja, na de a többi!

A következő eset is Penny-s. Szintén vásárlás. Pénztárnál sorban állok, végignézem, ahogy előttem egy 60 körüli házaspár 3 darab matricát kap. Forgatják, nézik, és nem tudják mit látnak! Tyúk leshet így piros kukoricára. Mondom nekik érthetően, lassan tagoltan, hátha nem magyarok:

- M A T R I C A.  
- G Y Ű J T E N I  K E L L!  
- É N  G Y Ű J T Ö M!

Sorra kerülök, lehúzza a pénztáros a termékeimet. Megint hibádzik pár száz forint a második matricához. Fogösszeszorítás mögött csendesen elmormogom a "francba" káromkodást, ami a pénztáros kisasszonyig azért sikeresen eljut. Felajánlja, hogy vegyek még csokit vagy rágót, kiegészíteni a fizetendő összeget.

Nézek rá, mint egy ufóra, hogy mégis mit képzel rólam?! Majd egy nyűves matricáért eladom a lelkem? Költöm a drága, nehéz munkával megkeresett forintjaimat ilyen forma, felesleges földi hívságokra? 

A gyors nem után persze átgondolom, hogy csak kellene egy rágót venni, és megvan még egy matrica. 

A  rágó meg mindig jó, ha van az embernél. Például, ha elcsábul egy fokhagymás lángos irányába, vagy ha másért nem, akkor az időnként hazalátogató felnőtt gyerekek lenyúlhatnák a táskájából, vagy kocsi kesztyűtartójából. 

De kimondom a nemet és tartom magam hozzá. Egy jellem vagyok, egy kőszikla. Persze megbánom, amikor teszem a szatyorba a cuccaimat. 

Mellettem a hatvanas házaspár pakol. És teljes diszkrécióval, hogy engem meg ne sértsenek a csomagoló pulton finoman elém tolják a három matricát.

- Tud vele kezdeni valamit aranyos?- kérdi a hölgy
- Igen, köszönöm.- mondom szerényen és rákapok, mint gyöngytyúk arra a bizonyosra, amit forrónak is titulál a közmondás.

Harpagon vette számba így az aranyait, ahogy ragasztom be a füzetecskébe a matricákat és számolom át újra. Átszellemült arccal gondolok rá, hogy már csak X-4 kell a plüsshöz.

Tavaly 2014-ben is volt ez az akció a Pennyben. Akkor is láttam a szőrös zöldségeket a polcokon, (Ekkora marhaság gondoltam magamban. Mióta szőrös a banán, a fokhagyma és más gyümölcsféle, ha nem kiwi, meg nem is őszibarack?).
Azután észrevettem, hogy kisgyerekes anya és nagyanya ismerőseim körében, egyre közkedveltebb lettem. Olyan szomszédos településekről kerestek meg hosszú évek hallgatása után, ahol nincs Penny. Amikor láttam a fb-on, hogy üzenetem van tőlük, akkor arra gondoltam belefogtak valamilyen tuti jó mlm üzletbe, amibe be akarnak szervezni, ezért keresnek. Azután a kötelező udvariaskodás után belecsaptak a lecsóba, az ilyen típusú kérdésekkel, hogy:

- Ugye van Ráckevén Penny? 
- És ott van még a Karottó?
- Te gyűjtöd a matricát?

Mi van??? Elmentek ezeknek otthonról? 
A kérdések közül csak az elsőre tudtam megbízhatóan válaszolni, mert azt tudtam, hogy van a városunkban Penny.

bevasarlokocsi.jpg

Az emberi jóság megéneklésének következő helyszíne mi is lehetne más megint, mint a Penny?

Az élmény, már már kísértetiesen hasonlatos az előzőhöz, de most a "jó emberem" egy férjem korabéli férfi.

Az igazsághoz tartozik, hogy én is jó vagyok, és ez csak a vonzás törvénye, amikor jutalmam minimum egy matrica. Merthogy a paprika vásárlásnál az utolsó kettő, zsákos előre csomagolt, akciós árú paprikából, ami ráadásul már a bevásárló kocsimban van, átadok egyet egy vágyakozó tekintetű úrnak, aki elkívánja eme földi javamat. Hallom legurulni szívéről a hatalmas követ, mert teljesíti a feladatot, le tudja vadászni, az első dolgot, ami a nejétől kapott listáján szerepel.

Én meg inkább válogatok a lédig paprikából is a kilós kiszerelés mellé, habár többe kerül, de nem baj egyszer élünk, hátha ez az összeg fog a matricához hiányozni. Persze veszek olyan jégkrémet is aminek a nevét nem tudom sem kimondani, sem megjegyezni, így azután leírni sem, és ami persze jó drága, de 3 matricát ér! A pénztárnál a férfi előttem fizet, nem tudja mi az, hogy matrica, én meg rávágom, hogy adja nekem! Persze meghálálva előző kedvességemet, amivel megmentettem neje karmaitól, felém nyújtja. Akkor mögöttem hallom irigykedve felhördülni egy 3 gyerekes nagycsalád minden tagját, akikkel a hűtőpultnál együtt válogattuk a jégkrémet, ahol nekik is ugyanaz volt a motivációjuk, minél több matricát érjen a termék. 

Kicsit szégyenkezem, hogy nem adom át nekik a friss zsákmányom, de ne gondolják már, hogy én most léptem le a falvédőről! Különben is mindennek van határa, még a jó szívűségnek is!
Amikor beragasztom a szerzeményem, arra gondolok, mit fog kapni ez az ember otthon a nejétől. Azt amit az enyém kapott tőlem az akció kezdetén? Mert az én férjem elmesélte, amit jobb lett volna, ha örök homály fed, miszerint átadott 2, azaz kettő darab matricát valakinek a pénztárnál, mert nem tudta, hogy azt én is gyűjtöm.

- Jaj, te szerencsétlen! Hát az én 9 hónapos unokám neked nem unokád? Nem tudod, hogy  neki akarom megszerezni valamelyik plüss zöldséget?

Meg arra is gondolok, hogy ha rászánnám az időmet, hány órát kéne a pénztárnál tartózkodnom, hogy összejöjjön egy 5000 forintot érő plüss gyümölcsnyi matrica? 

Vagy esetleg össze tudnám gyűjteni mind az összes figurát, ha rászánnám a szabadságom?
Mennyire jönne ki az órabérem? 
Érdemes lenne erre vállalkozást alapítani? 
Vannak annyira jók az emberek, hogy ha így koldulnék nekem adnák a matricájukat? 
Esetleg megölelnének, megnyugtatnának, urambocsá hívnának értem egy mentőt?

Mert a borsót akarom a héjával együtt, meg a gombát, meg a paprikát, és a paradicsomot, ja, meg az áfonyát, és a tököt is!!!!

Idén ugrott a szőrös zöldség gyümölcs láz. Már a fekete és zöld penészes barack is kiment a divatból. Most a Toy Story plüss játékok ülnek a polcokon, meg a Star Wars, meg a, meg a ....... Szóval ezek nem csak az unokám, hanem a gyerekeim kedvenc figurái is! 

Kész! Nem érdekel! Átmentem a Lidl-be!

Puszi Brigi :)

Sándorné Kósa Brigitta