Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.20

Miért sanyargatjuk magunkat a diétával?

fogyokura.jpgA nők nem egyformák. Mint ahogyan a férfiak sem azok. A férfiak ízlésvilága főleg nem azonos, mi, nők, mégis megteszünk mindent azért, hogy minden egyes ízlésvilágnak meg tudjunk felelni. Ezért diétázunk, és sanyargatjuk magunkat. Mindezt úgy tesszük, hogy fogalmunk nincs arról, hogyan gondolkodnak a férfiak.

Faramuci dolog, de tény: a nők diétáját nagy többségében még mindig férfiak írják elő. Majd a férfi megmondja, mi kell a nőnek, mi a jó a nőnek, és mitől érzi jól magát egy nő. Ebből nekem, személy szerint bőven elegem van. Már elértem azt az életkort, amikor nem akarok tetszeni, hanem elvárom, hogy úgy tetszem bárkinek, ahogyan vagyok, ahogyan én jól érzem magam.

Felmerülhet bennetek a gondolat, hogy mekkora nagy demagóg is volnék én. Hát elárulom: nem vagyok az. A diéta nagymestere ült most le a billentyűhöz, leírni a véleményét, aki utoljára 10 évesen volt 70 kg, azóta ez csak többre sikeredett. Soha többé nem értem el a 70 kg-os testsúlyt (pedig elhagytam a 40. életévemet, bőséggel). Na, nem alulról, hanem felülről közelítve. J Hozzátéve: a férfiak által szakmailag megállapított ideális testsúlyom a magasságomhoz viszonyítva 63 kg volna. …

Azt is gondolhatjátok, hogy ezzel a pár sorral önigazolást hajtok végre a sorozatban sikertelen fogyókúráim után. Ez sem igaz, mert hát nő vagyok, így minden évben, amikor a média ráirányítja a figyelmemet arra, hogy a férfiak csak a zörgő csontú nőket szeretik, mindig elkezdem a fogyókúrámat. Csak annyi a változás, hogy ez, évről-évre egyre kevesebb ideig tart. Mert minden ilyen esetben rájövök, hogy teljesen fölösleges. Miért? Mert a férjem azonnal kiszúrja, hogy éppen a diétázós korszakomat élem, és rám szól: fogyjál, nem érdekel, de a fenekedből ne! …

Az idei Nagy Fogyókúra Őrületem megjelenésekor ez a mondat szintén elhangzott. Csakhogy most el is gondolkodtam rajta. Miért másoknak akarok megfelelni, ha neki ez a jó, így a jó? Miért másoknak akarok tetszeni, és nem a férjemnek, akihez hozzákötöttem az életemet? Ő, a nagy fenekemmel is látja bennem a nőt (mert akkor sem volt kisebb, amikor kimondtuk az „igen”-t), akkor a többiek véleménye miért érdekel? A többi nő véleménye miért érdekel? (Mert a többi férfi véleménye azóta nem számít, amióta úgy döntöttem: vele szeretnék megöregedni.)

És ne felejtsük el azt sem: A diétázós korszakunkkal minden esetben együtt jár a Nagy Női Hisztiroham is. Mert az éhes nő ingerlékeny. Az éhes oroszlánt sem tudod megsimogatni, így vagyunk ezzel, mi nők is. A diéta ideje alatt nem adunk szeretetet (hiszen csak magunkra figyelünk), nem adunk törődést (hiszen csak magunkkal törődünk), nem főzünk finomakat (mert nehogy már ők egyék meg azt a töltött káposztát, amibe én csak beleszagolhatok). … Lehetne még sorolni, milyen káros hatással van a családunk életére a mi diétánk. A legfőbb baj azonban az, hogy ha nem adunk, nem is kapunk. Ily módon, minél tovább tart a diéta alatt eljövendő Nagy Hiszti Korszakunk, annál hamarabb fog férjurunk nyugodt, kiegyensúlyozott, önmagával megelégedett, és önmagát elfogadó nőhöz átpártolni.

Csakhogy a diéta-biznisznek dübörögnie kell, ezért agymosást hajtanak végre rajtunk, és azt mondják: egyél napi 1200 kalóriát, mozogj, és segítsd az anyagcserédet, mondván: válts életmódot. Ehhez nem kell mást tenned, mint megvásárolni a kalóriaszámlálót, a speciális nulldiétás élelmiszereket, a fitness- és szolibérletet, az uszoda-és szaunabérletet, megszerezni egy jó plasztikai sebész telefonszámát, kiválasztani, és fizetni egy jó diatetikusnak, és ne soroljam. Mire mindent beszerzel egy hatékony fogyókúrához, a családi kasszádat szépen terelgeted a nulla felé. Mert egy hónap alatt nem éred el a mások szerint ideális súlyodat, legalább 3-6-9 hónap szükséges hozzá. Vagy még több.

Amit ezen időszak alatt a fogyókúrádra elköltesz, azon vehetnél egy új autót, a gyereket elküldhetnéd külföldi táborokba nyaralni, de a férjeddel is el tudnátok menni pár hétre kikapcsolódni.

Ez viszont eszünkbe sem jut a nagy fogyókúra-őrületben.

Miközben folyamatosan idegesek, fáradtak, nyúzottak, és kialvatlanok vagyunk, miközben családtagjaink egyre inkább eltávolodnak tőlünk, mert mindenre ugrunk, ami nem úgy történik, ahogyan mi elképzeltük.

 Persze, az egészség mindennél fontosabb, és a csapból is ez folyik: ha egészséges akarsz lenni, azt kizárólag sok pénzen megvásárolt önsanyargatással érheted el. Pedig, ha jól belegondolunk: a lelki állapotunk felelős a farkasétvágyunkért, a lelki fájdalom űz bennünket a nasi felé, a lélek problémái azok, melyek megmutatkoznak a súlyproblémáinkban. Ha a lelked nincs rendben, a tested sosem lesz. Igen, mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha nem dolgozod fel a lelki traumáidat, a súlyod marad az egyetlen védőbástyád, kezdhetsz bármilyen fogyókúrába, sosem lesz eredményes. Tapasztalatból tudom.

Nemhiába él az a mondás a köztudatban: Ép testben ép lélek. … Azt viszont elfelejtjük, hogy ép lélek nélkül nincs ép test. Attól, hogy elérjük a mások által nekünk álmodott ideális testsúlyunkat, még nem fognak automatikusan ideálisan feldolgozódni a lelki sérüléseink, annak érdekében, hogy a lelkünk is közelítse a létezéshez szükséges, ideális állapotot.

Ugyanakkor, mire (a mások mércéje szerint) sikeresnek érezzük a diétánkat, elveszíthetjük magunk körül a családunkat, hiszen egy HP-re van a családnak a legkevésbé szüksége. A gyermekeink hülyének fognak nézni, és nem fordulnak hozzánk problémáikkal. Ugyanez mondható el a férjünkről is. Mert senki nem gyűjti be a kudarcélményeket azáltal, hogy egy kökemény diétázós korszakban lévő nőszeméllyel bármiről is elkezdene beszélgetni. Hiszen abból úgyis csak vita lesz. A lelkünk sérüléseinek mélységét pontosan az mutatja: elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, és ezt kivetítjük a világra.

Nem önmagunkat nyerjük tehát meg, a diétánkkal, hanem a családunkat veszíthetjük el. Hiszen ők úgy és olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk. ….

Ne feledjétek: egészségesen kell élni, de nem mindenáron, önmagunk sanyargatásával. Ha nem magunkra figyelünk, az önsajnálat posványában tocsogva folyamatosan és kizárólagos joggal, hanem észrevesszük végre a családtagjaink ránk és viselkedésünkre adott reakcióit, rá fogunk jönni: nekik pontosan úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk. Ha a testünket formáljuk, még nem leszünk sem jobb, sem szerethetőbb emberek. Ugyanakkor, minél inkább rendben van a lelkünk, annál kevésbé lesz szükségünk nasira, éjszakai evésekre, és a túlevésekre, amelyekkel eddig vigasztaltuk magunkat. A lelkünkre való odafigyeléssel automatikusan olvadnak le azok kilók, amelyek eddig – képzeletünk szerint - védőbástyaként megvédtek bennünket a környezeti ártalmakkal szemben.

Doody