Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.18

Segítesz egy álmot valóra váltani?

habokbavagyo.jpgVan köztünk, fehér kendősök között egy nő, egy anya, aki ugyanúgy érez, mint mi mindannyian. Éhes, szomjas, szeret, dolgozik, alszik, álmodik, sír, nevet, és mindent megadna a gyerekéért. Pont mint te, vagy én.

Mégsem cserélném el vele a keresztemet. Szerintem Te sem!

Többször adott életet a fiának, egyszer, amikor megszülte, másodszor, amikor nekiadta egyik veséjét, és naponta amikor felkel, elé teszi az ételt, meg a ruhát.

Sorsát március óta ismerem, azóta olvashattok róla, és tőle is írásokat a blogunkban, weblapunkon. Ő Mérei Böbe.

Néhány napja megtalálta a média, igyekeznek segíteni, azzal, hogy felhívják a figyelmet mostoha körülményeikre. Tegnap a Mokkában beszélgettek az orvosnak készülő fiával. Ott is elmesélték, hogy ketten élnek 66 ezer forintból, és még egy hónapig tudnak jelenlegi helyükön lakni, ami egy 10 éve lakatlan kéménye beomlott, ezért fűthetetlen lakás.

Végigjárta és járja folyamatosan a szociális rendszer, erre szakosodott intézményeit, hogy támogatást és segítséget kérjen, de már csak jó érzésű emberek egyéni támogatására számíthat. A riport ide kattintva megtekinthető.

Ma ezt a posztot találtam Böbe falán.

"Mindent átitat és minden a politika. Olvasom, hogy a KKP ellenplakát-kampányára 4 óra alatt 4 millió ft gyűlt össze. Néhány hónapja Juhász Péter munkáját segítendő (sic! ) pár nap alatt 3 millió.
És közben eszembe jut, hogy egy barátnőmnek 20 ezer ft kéne, hogy a házát ne veszítse el. Már 1 hete próbáljuk összekoldulni.

Hogy Tóth Kata ételosztásaihoz néhány kg élelmiszer összeszedése mekkora erőfeszítésébe kerül.
Hogy hetekbe telik, míg egy nehéz sorsú családnak, egy betegnek, egy rokkantnak segíteni tudunk.
Igen, az én hócipedlim is tele van a regnáló kormány ténykedéseivel. Igen, fontosnak tartom, hogy tegyünk az agymosás ellen. Igen, meg kell mutatni a mutyikat, a disznóságokat.

DE

Közben nem kéne egymással is legalább annyira törődnünk?
Nem oda kéne a milliókat szétosztani, ahol néhány ezer, tízezer ft életet menthet?
Tényleg jó helyen van a hangsúly?

Nem jó ez így, nagyon nem jó!"

Valóban nem jó, sőt elszomorító!

Tudsz segíteni?

Beszúrom Böbe egy korábbi bejegyzését is:

"2016. május 14., szombat

Én már csak permanensen és ordenáré stílusban anyázni tudok. Röpködnek a hírekben a legnagyobb faszságokra elszórt milliók, miközben emberek, ÁLLAMPOLGÁROK százezrei naponta százszor számolják át a bukszájukban levő filléreket, hogy 1 vagy fél kg kenyérre telik-e, hogy jut-e mellé még valami.

A gyomorkorgás az új népzene.

Sokan éhezünk, fázunk, járunk agyontaposott/lukas cipőinkben és már a turik árai is megfizethetetlenek számunkra. Rettegünk, hogy elveszítjük a fedelet a fejünk fölül, dolgozunk lázasan, betegen, hogy még holnap is legyen munkánk.

Csak akkor megyünk orvoshoz, ha már visznek. De megyünk, csináljuk és hallgatunk és tűrünk, legfeljebb káromkodunk közben. Pedig csak le kéne ülnünk. Egyszerre …. mindenkinek. 4 millió embernek kéne leülni. A hivatalokban, a közintézményekben, az utcákon, a tereken.

És csak ülni és ülni és ülni. Türelmesen.

Addig ülni, míg végre egyenes gerinccel felállhatunk.

Mérei Böbe."

Szerző: Sándorné Kósa Brigitta